Már hoztam jó néhány kenyérreceptet, de az egyik kedvencemet még nem. Eddig. És ez nem más, mint a naan kenyér, vagy itthon talán ismertebb nevén az indiai lepénykenyér. Eredetét tekintve az indiaiak hagyományos kenyere, gyakran a kanál funkcióját veszi át. A tradicionális indiai konyhában elég sok ragus, szaftos étel szerepel, ezek mellé tökéletes nem csak kísérőnek, de „evőeszköznek” is a naan, ugyanis a finom, puha tésztát kicsit meghajtva teljesen jól „kitunkolható” vele az étel. Mi is nagyon szeretjük, sokoldalúan felhasználható – kenőkékhez is szuper – és tapasztalatom szerint a gyerekek is odáig vannak érte. (Az én kislányom mindenképp) Egy ideje főleg a teljes kiőrlésű, magvas „testvérét” sütöm, aminek a receptjét szintén hozni fogom, de addig is jöjjön a világos, puhább, könnyedebb, lazább verzió. 

Hozzávalók kb. 8-10 darabhoz:

• 300 g világos alakor liszt
• só ízlés szerint
• 1 ek sütőpor
• 1 tk szárított élesztő
• 1 ek olívaolaj
• 100 ml langyos víz
• ¼ tk cukor
• ¼ bögre / 60 ml natúr növényi joghurt

Elkészítés:

1. A vízben keverjük el a cukrot és az élesztőt, majd tegyük félre addig, míg kimérjük a lisztet.
2. Mérjük a lisztet egy keverőtálba, tegyük hozzá a sót, a sütőport, az olajat, majd az élesztős keveréket és a joghurtot, majd gyúrjunk tésztát belőle. (A tészta kicsit ragacsos lehet, de ettől nem kell megijedni.)
3. Osszuk 8-10 részre a tésztát, gyúrjunk gombócokat belőle, majd nyújtsuk ki (lisztezett felületen) 1/2 cm vastagságú lepényekké.
   (Nem szükséges előre kigombócozni a tésztát, én sem szoktam, csak szabok a tésztából egy adagnyit. Némelyik kisebb lesz, némelyik nagyobb, ez a 8-10 db egy átlagos mennyiség.)
4. Száraz forró serpenyőben süssük oldalanként pár percig. A hő hatására kis buborékok jelenhetnek meg a tetején, ez adja a naan kenyér jellegzetes kinézetét. (Forrósítsuk fel a serpenyőt, majd vegyük vissza a hőfokot, nem kell maximumon sütni, mert hamar megég a külseje.)